Első karácsonyfánk, a szívem csücske lett.

Ha karácsony van beiglinek lennie kell, sőt pozsonyi kiflinek is lennie kéne… Utóbbival bármikor le lehet kenyerezni. :)
Ebből nem sütöttem előre, csak élesben és hálát adtam az elmúlt fél év kelttészta-kísérleteinek!
A hozzávalók:
A tésztához:
50 dkg liszt
25 dkg vaj vagy margarin
2 egész tojás
5 dkg cukor
2 dkg élesztő
2 dl tej
pici só

A töltelékhez:
30 dkg dió
20 dkg porcukor
3 dl víz

citromhéj
mazsola

vagy
30 dkg mák
20 dkg porcuor
3 dl tej
citromhéj
mazsola

A töltelékkel kezdjük, mert ennek ki kell hűlnie. A diósnál a vízzel és a cukorral szirupot főzünk,amikor forró, hozzáöntjük a diót, keverünk még rajta néhányat és kész. A mákosnál a forró tejbe önjük a mákot. Ha a hideg tejbe öntöttük véletlenül, mert elbambultunk,akkor sincs baj, sűrűn kevergetve főzzük egy kicsit és jó lesz így is… :D

Az élesztőt felfuttatjuk, a lisztet a vajjal elmorzsoljuk és ebbe mindent beledolgozunk, majd két órát pihentetjük. Utána 2-3-4 gombócra szedjük, téglalappá nyújtjuk őket és betöltjük. Tepsibe rakjuk és lekenjük egy egész tojással a tetejüket. 1 órát pihentetjük, aztán tojásfehérjével is lekenjük. Fél óra pihenés, némi szurkálás a tetején és az oldalán és mehet 200 fokon az előre melegített sütőbe 25-30 percre.

Elméletileg a jó beiglinek ki kell repednie, de az enyém nem repedt ki. A mákosom talán azért, mert oldalt végig „nyitott” volt, nem tudtam rendesen feltekerni. A diósom meg…fene tudja, pedig esküszöm, hogy nem spóroltam a töltelékkel.
Felszeletelve, az emeletes tálaló(köszi, Mama:) alján: