Avagy sokaknak maga a mumus. Egy dobostortás blogbejegyzés kommentjeit átfutva összegezhetjük, hogy roppant erős érzelmi kötődés szükséges ahhoz az emberhez, aki ilyet kér tőlünk. A lapok törhetnek, a máz égethet, folyhat, ragaszthat: a tetőket egymáshoz, minket a tetőkhöz, mindent a konyhához. Egy augusztusi napon felelőtlen ígéretet tettem, azóta húztam-halasztottam idő híján. Végül a megkésett névnapi torta csak Lesi születésnapjára készült el, de így is értékelte.
Anyumnak néhány éve már megsütöttem, de akkor még a nagynéném közreműködésével. Róla érdemes tudni, hogy a város egyik legjobb cukrászdájában dolgozott pultosként, így sok mindent ellesett, másrészt pedig eszméletlen érzéke van a sütéshez.
Az alábbi recept tőle származik, igazi, házi dobostorta recept, ezzel futottam neki az önálló próbálkozásnak. A krémje kevésbé édes, a tésztalapok pedig vastagabbak, mint a cukrászdai változaté.

Boldog születésnapot, Lesi! :)))

Hozzávalók:
A piskótához:
9 tojás
23 dkg cukor
18 dkg liszt (9 evőkanál)

A krémhez:
1 zacskó csokis pudingpor
5 dl tej
4 dkg cukor

13 dkg étcsokoládé
24 dkg margarin

A bevonathoz:
16 dkg cukor
(1 dkg margarin a kés lekenéséhez)

Elsőként megfőzzük a pudingot és gőz felett megolvasztjuk a csokoládét, majd félretesszük őket hűlni. A pudingot lefedjük fóliával, egészen rányomva a tetejére, így nem bőrösödik.

Bekeverjük a piskótatésztát, lehetőség szerint egy mércés edényben és 2-2,5 deciliternyi adagokból 6 piskótalapot sütünk, előmelegített 150 fokos sütőben. A tésztát kanállal kell elkenni a sütőpapíron, vagy egy kört rajzolva vagy tortaformát használva és körülbelül 6-7 percig szükséges sütni. Ekkor óvatosan egy kést használva leválasztjuk a papírról és félretesszük hűlni. Egymásra tehetők, de kissé összeragadnak, érdemes egy fóliával elválasztani őket.

Amíg a lapok kihűlnek, a szobahőmérsékletű pudingot és csokoládét összekeverjük, majd a habosra vert margarinhoz adjuk és hűtőbe tesszük.
A máz elkészítéséhez egy jobban sikerült piskótát cikkekre vágunk, majd összetoljuk őket újra lappá. (Jó esetben sikerül szépen felvágni. Rossz esetben is el fog fogyni.)

A cukrot lassan karamellizáljuk, fontos, hogy ne égjen meg, mert keserű lesz. Ha a karamell már borostyánszínű és folyékony, akkor ráöntjük a cikkelyekre és elsimítjuk egy vajazott késsel, ha igényli. Rögtön nekiállunk felvágni, mert egy-két perc múlva már repedezve fog törni. A kést a piskótaszélekhez illesztjük és a tenyerünk alsó részével ráütünk a kés fokára. Akár a sütőkesztyű is rajtunk maradhat, akkor nem lesz csíkos a kezünk.

Ha az alkotóelemek kihűltek, a tortát megkenjük, bevonjuk, a maradék krémből rózsákat nyomunk rá, amelyek a lapokat tartják majd. Az oldalát megszórhatjuk darált dióval vagy keksszel, de láttam olyan cukrászdai megoldást, ahol csak becsíkozták egy habfésűvel.

Az eredmény nem hasonlítható egy cukrászdaihoz, a lapok csálék, nem egyformák, az oldalát csak simán elkentem. De olyan sütemény, amiből lazán be lehet nyomni egymás után két szeletet, mert nem émelyítőn édes, a piskóta pedig finom puha Legközelebb pedig talán szebbre is sikerül.

Nem szép,de finom :)

Egy éjszaka alatt remekül összeáll, de ha erre nem volna időnk, egy órával az elkészülte után már boldogan falható.