Van az albérletben kekszkinyomó pisztoly. Is. A négy garnitúra tányér, a tálalóedények, ezüst kiskanalak, tortaformák, ezernyi tepsi, cserépedény mellett ez is akad… Egy ideje már nézegettem, gyerekkoromban olyan divat volt. A fő erénye ennek a keksznek, hogy nagyon sokáig eláll, egy-két hétre előre fel lehet vele tölteni a reggelizős dobozt!

Hirtelen felindulásból kávés keksztésztát gyúrtam be, úgy érzésre. (Aki már használt kekszkinyomót, most vigyorodik el.) Ránéztem a keksznyomóra, a csehszlovák nyelvű használati útmutatóra, aztán átengedtem a Gépet Lesinek, aki mégis csak egy Férfi. Megfejtette :)
http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRuvVeg5NaDQ16PoxqU-k7zALBIMKM_G7IWTB0CQ02EpOQCLmjM
Gyorsan betöltöttem, megcéloztam a tepsit a pisztollyal és… szenvedtem egy órát. A keksz ragaszkodott a géphez. Gondoltam így jártam, alig tíz darab sikerült szépre, a többi elég kis furi lett, kekszkudarc. 
Eltelt egy hét, kiművelődtem a témában. Rájöttem, hogy nem véletlenül hagyhatta a főbérlő itt a pisztolyt… A tökéletes kinyomós keksz receptje megegyezik a hatásos fogyókúra és a pöpec fogfájáscsillapító receptjével… mindenki ismeri és mindenki mást ismer!
Alapvetően egy lágy, vajas tészta kell, amit (sima/)margarinozott tepsire kell kinyomni (egy/)két kattanásig, majd negyvenöt fokban megdönteni a gépet és elemelni. 
Jade receptjét használtam, sima, kávés és citromos ízesítéssel. A citromos igazán jól sikerült, pont az az egy-két evőkanálnyi folyadék kellett még a jó állaghoz! (jól megnézve, szerintem kihagytam a tejet az eredeti receptből véletlenül… :) ) 180 fokon 6-7 percig sütöttem az utolsó adagot, az elsőnek még 1-2 perccel több is kellhet, de hűlés közben is szikkad még. Túlsütve száraz és törik, akkor kell legkésőbb kikapni a sütőből, amikor elkezd a szélük pirulni.
A gépem alsó „pereme” olyan magas, hogy egy kattanás után még nem éri el a sütőlapot a tészta, így a másoknál szokásos 80-90 db helyett, csak 45-50 darab lett.