Több hétig nem jelentkeztem, beszippantott a vizsgaidőszak: könyvtornyok, koszos bögrék, gyors szendvicsek és jegyzetkupacok között éltem. A lakáson erősen meglátszik – onnan nézve jó hír, hogy csak most, az elmúlt fél évben szép, fenntartható rend volt. Ami hatalmas eredmény és közösen értük el Lesivel! Ez megint csak sikerélmény, mert számomra nagyon fontos, hogy ezeket a dolgokat is felezzük, főleg, hogy nem ilyen szemléletű családban nőttünk fel. (és irtó jó dolog elbüszkélkedni vele, hogy pl. ezer éve nem teregettem:)
Az elmúlt másfél év után úgy tűnik, hogy végre felszálló ágon vagyunk. Mindkettőnknek adott a lehetőség, hogy sokat dolgozzunk, a nyárra átvettek teljes munkaidőre és az egyetemi eredményeim is oltári jók lettek. A hagyományos átlagom 4,78, de a kreditekkel számolt 6,3! Még soha nem volt ennyire magas és nagyon elégedett vagyok. Szép lassan mintha minden rendeződne körülöttünk, remélem, hogy most már több szerencsétlen fordulat nem ér minket. :)
Ma hazacuccoltuk a nagybevásárlást, vagy huszonöt kilót, ennél kissé több fokban, hősök vagyunk. :) Így már semmi akadálya, hogy újra nyugodtan főzhessek és hozhassam a kipróbált fagylaltokat, süteményeket, ragukat és leveseket!

És néhány kép a tünemény lakáskutyáról az érdeklődőknek. :)

Csak helytakarékosan.
Az egyetemi jegyzetek bárminél kényelmesebbek.
Terepszínű álca.