A péksütemény fogyasztás még a nagy családoknál is kiszámíthatatlan szerintem. Az utóbbi időszakban 4 fősből 2 fős háztartásba kerültem, de a probléma itt is fennáll. Őszinte leszek: sajnálom kidobni az ételt, még ha csak pár darab kifliről, vagy egy darabka kenyérről van szó.
Miután torkig lettünk a bundáskenyérrel, melegszendviccsel és a mákosgubán is túl voltunk, újrafelhasználás jeligére megszülettek az alábbi ételek:

Diós-lekváros guba sütőben készítve

Újrasütött zsemle (?!)

Nem hinném, hogy egyedi találmányokról volna szó :P és azt sem, hogy fergetes receptek volnának, de jobban jártunk velük, mintha a kukában landoltak volna.
A próbálkozások közben rájöttem, hogy gubát érdemesebb tepsiben készíteni, így meg lehet szabadulni egy csomó mosogatástól.(odaégett tejes lábos, szűrő, kiszedőlapát) Belerakjuk a száraz péksüteményt, végiglocsolgatjuk tejjel, megszórjuk ezzel-azzal, ami a kezünk ügyébe akad és kész is.
Az újjásütött zsemle elég viccesen néz ki, belátom… Miközben fasírthoz trancsíroztam tejben a régebben kőkemény zsemléket jött az éca, hogy a kenyeret-zsemlét is meg lehet frissíteni, ha kicsit megnedvesítjük és mikróban-sütőben felmelegítjük őket. Nos.. így született:) Vaníliás tejben szétnyomogattam, aztán meg össze. Sokáig kell sütni és alacsony hőfokon, hogy megszáradjon, a legvégén alaposan megcukroztam a tetejét. Lekvárral ettük. :)