és bízok benne, hogy nem az utolsó. Mindazonáltal a tortasütést a hűvösebb idő beköszöntéig felfüggesztettem, fondanthoz legközelebb csak saját darálású porcukrot használok és továbbra is megtartom a jó szokásomat, hogy az elővigyázatos tervem B verziójának is legyen menekülési útvonala.

Terv: 1. nap piskóták, 2. nap krémfőzés, betöltés, bevonás, 3. nap fondant, díszítés
B terv: 2.nap piskóták, krém, 3. nap hajnalban betöltés, napközben díszítés
Ahogy megvalósult: 2. nap piskóták, krém, 3. nap hajnali hat órai megállapítás, miszerint a krém tönkrement a rossz csokoládétól, hét órai bevásárlás, krém újrafőzése, dermesztése, délelőtt tíz óra tájban pedig szólt a kolléganőm, hogy néhány órával korábban jönne a tortáért…
Végül kiegyeztünk a délután egy órában, egy óra után két perccel elkészült a torta és a tortatartó “megemelése”, ugyanis nem fért bele a mű, magassága folytán… Aztán elvitték. Végre. 
Én is és a konyha is romokban voltunk, még két órám volt munkába indulásig: lefeküdtem aludni.
A fényképezőgép és a mobiltelefon természetesen lemerültek, még a készítés alatt, így csak most kaptam fotót a tortáról. A képen már nem tűnik annyira szörnyűnek és ahogy a búcsúztatott arcát nézem egy jól sikerült este apró kiegészítője lehetett.
Csokoládékrém és pirított mogyoró kakaós és mogyorós piskótalapok között, színes, fondant virágkoszorúval és porcukros írókával: “Leánykorom utolsó édes pillanatai”. A visszajelzések alapján ízlett a torta, szerencsére csak számomra volt kissé tragikus élmény. :)