Limara az elmúlt néhány hétben több olyan kalácsról is írt, hogy húsvétkor komoly problémát okozott dönteni. Szerintem amúgy is általános probléma mindenhol a mazsola-é avagy nem mazsola, ha kalácsról van szó, de ha még bejön a képbe a csoki is…
Sikerült túlhígítanom, majd túlkelesztenem a tésztát, de az a része, ami még nem kelt túl, az viszont álomi lett, foszlós, laza szerkezetű: lassan talán megtanulok kelttésztát készíteni. Két éve próbálkozom vele, két egyforma tészta még nem született a kezem alatt, de bőszen olvasok és igyekszem érteni, mi hogyan működik a sikérszálak és élesztőgombák világában ;)
A túlhígított tésztát persze beliszteztem: így dagasztottam kvázi másfél kiló lisztből:
Lett egy szimpla fonott kalács, ami szépen a duplájára kelt még sütés közben, ez került a vendégek elé, majd a maradékot elcsomagoltam nekik az útra. Kép nem készült, pedig fonatos maradt, de már érkezésük után sült ki, nem győztem szeletelni, hűteni.
Aztán dupla adagból, kuglóf formában, elkészítettem Limara nyomán a „zsebes kalácsot”, amely zsebek kakaós, cukros, finoman citromhéjas csokoládémorzsalékot rejtettek.
Végül készült egy fonott magamnak, ami bizony mazsolás. Erről kép nincs, csak morzsa a laptopon. Nyamm.
Vélemény, hozzászólás?