Aki nem hiszi, az jöhet és csinálhatja helyettem.

Gyerekként az ember olyan könnyen hozzászokik a rendhez, kamaszként annyi veszekedés adódik belőle, felnőttként pedig rájön, hogy alapvetően fogalma sem volt eddig arról, hogy mi a rendetlenség.
Mindemellett belátom, hogy egy egyetemi albérlet nem családi fészek, nem is kell úgy kinéznie. De azért valahogy nem ártana…

Egy darabig mentegettem magam: kezdő vagyok, dolgozom, tanulok is mellette, nagy a lakás, kutya van benne, jajjénszegény!, de idővel fel kellett húzni a vegyvédelmi szalagokat a konyha köré, a lakás romokban hevert. (Nem túlzok, még közeli barátokat sem engedtünk a konyhába. Annyi tiszta pohár volt, amennyit éppen elmostunk, hogy ihassunk belőle.)Áprilisban elhatároztam, hogy vége, eddig tartott a lustaságom, szétszórtságom és kényelmem, két év önálló élet után most meg kell tanulni rendet tartani. Nagytakarítottam. Aztán idővel odakeveredtem az Urban:eve-en Viához, aki lefordította és alkalmazta a hazai szokásokra a FlyLady programot. Nem ástam magam túlságosan bele, mert számomra túl kötött, a mi életünkben ehhez kevés az állandóság, amit egyelőre nem is bánok. A FlyLady egy életmód, egy program, ami segít elindulni a takarítással, háztartás vezetéssel, egyáltalán az időbeosztással és a tervezhetőbb élettel. (Maga a blog nem csak erről szól, ezer színű, egészség, életmód, divat, gasztro és kreatív is területe, nagyon sok ötletet ad! )

Nekem a háztartás nyomon követésében segített Via. Ismerős helyzet, amikor csak futnak a napok és fogalmad sincs arról, hogy mikor volt utoljára tiszta a kád vagy felmosva a konyha? Másfél óra könyvtárban üldögélés és rajzolás után létrehoztam a saját táblázataimat, amiket Via tanácsára átlátszó genotermbe húztam, így újraírhatóak lettek. Összeszedtem azokat a tevékenységeket, amelyeket egy hónapban meg kell csinálni az adott helységben és meghatároztam az ideális lakáshoz szükséges gyakoriságukat is. Felkerültek a falakra, most, ha negyed óra alatt végigszaladok a fürdőn, rögtön öt pipát kapok érte… Látom, hogy két hete nem emlékeztettem a konyhai lefolyót az átjárhatóságra, valamelyik nap megejtem. Ha nagyon procc látogató érkezne, egy pillanat lekapdosni a falról a kis nyomon követőket.

Múltkor baráti társaság volt nálunk, valaki nevetve jött ki a mosdóból, hogy milyen helyes kis napló van a falon… Elmeséltem, hogy azóta látszik ki a lakás a kosz és lom alól, mióta használom ezeket, majd elgondolkodott és elkérte őket. A képekre kattintva letölthetők a táblázatok, egyszerűen át lehet írni a saját igényeidnek megfelelően egy kollégiumi szobára vagy akár egy családi házra is. Via “takarítós” bejegyzéseit követő kommentfolyók pedig megerősítettek arról, hogy nem vagyok, vagyunk egyedül a problémával.

Elmeséltem édesanyámnak ezt az egészet, aki teljesen elámult azon, hogy takarítási szisztémákról, a rend fenntartásáról lehet blogot vezetni és ezzel olvasókat találni. Akár Ő is írhatna ilyet? Hiszen ez olyan pofon egyszerű: “mindent a helyére kell visszatenni”.

: )