Harmadszorra veszek lendületet a bejegyzés megírásához. Most már mindenki írt karácsonyról, én meg még decemberben sem.
Egy mentségem van: régebben 4-5 blogot olvastam és vezettem a blogomat, ma naponta 15 blogot nézek át/olvasok vissza, aztán hát hmm..
Hogy mik voltak a problémáim? Például az, hogy nálunk soha nem volt igazi, ünnepi menü. No, szegény édesanyám megérzett valamit, most hív…:D De komolyan. Amíg kicsik voltunk azért, mert még vacsora se lehetett, sokáig ünnepi ebéd volt. Aztán az utóbbi években átszoktuk a vacsorára. Szegény anyu egyik évben lelkesen készült, aszalt szilvával töltött husival, meg talán mazsolás rizzsel, ehette is egyedül napokig. Tehát maradt továbbra is a fasírt-rántotthús kombó, franciasalátával, krumplival, húslevessel. Emellett még ünnepi reggeli volt a beigli, minden évben volt linzer, mézeskalács, ezeket együtt sütöttük pici korunk óta, „dédi mákos süteménye”, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A névnapom miatt torta is szokott lenni, ha rajtam múlik, akkor lúdláb. Párizsi krémmel, csupacsokival, amit aztán lehet villázni a hűtő előtt állva…
Anyu becsületére legyen mondva: mindig volt ünnepünk, mindig mindent megtett, hogy számunkra maximálisan a szeretetről, a közös játékokról szóljon a karácsony. Az utóbbi években már nem erőltettük a társasozást, úgyis csak veszekedés lenne belőle, a „Jézuska” illúzióját is csak tessék-lássék tartottuk fenn, hiszen az öcsémék is nagyok már.
De minden karácsony este közös filmnézés közben kötöztük a szaloncukrot, együtt díszítettük a fát, vitatkoztunk a csúszdísz és a boák jogán, anyu igyekezett igazságot tenni… És a fiúk mindent elvicceltek, próbáltak kibújni az ünneplés alól, én meg vasszigorral igyekeztem fenntartani…valamit ..:) Az ajándékozás után mindenki különvonult, játszani, kipróbálni az ajándékokat, egy félóra-óra múlva mind összeverődtünk és hallgattuk az egyik hangoskönyvet, beszélgettünk, sokat nevettünk késő estig.
És most itt az első saját karácsonyom, anyukám és a testvéreim nélkül. De A.-val. És tudom, hogy nagyon jó lesz, de most nekem-nekünk kellene megteremteni a saját szokásainkat, hagyományainkat. A menü szempontjából nem lehet elszakadni az otthoni ízektől, mert nem karácsony a karácsony rúdfasírt nélkül, például. Hetekkel ezelőtt kitaláltuk már, hogy milyen ételeket szeretnénk, melyekhez ragaszkodunk.
Másrészt csak „kis család” vagyunk még, alkalmazkodunk a szülők-nagyszülők ünnepléséhez is, így 24-én csak vacsorára érünk haza. Tehát ha ragaszkodom a karácsonyi vacsorához, akkor fel van adva a lecke: szinte mindent előre kell megcsinálnom.
Amúgy is elég „slampos” a blogom, hozzávalók híján ritkán készítek különleges ételeket, az utóbbi időben tényleg lefoglalt, hogy a mindennapi ételeket megtanuljam, a fotóim pedig az első falat előtt két másodperccel készülnek.
Húsleves, fasírt, sült csirke „dédi-féle” töltelékkel, krumplival, franciasalátával. A karácsonyi vacsorát követő ünnepi tortát kihívásként fogtam fel. Ennek aztán igazán újnak, sajátnak kell lennie, személyes ízlés alapján, karácsonyi ízekkel. Csoki, persze, hogy csoki. Narancs, fahéj, aszalt gyümölcsök? Az aszalt szilva nem kedvenc, de itt eszembe jutott az a hatalmas üveg szilvabefőtt, amit anyukámtól kaptam. Szilvabefőtt és csoki? és fahéj? (erős a házikészítésű szilvásgombóc emléke:). Tehát a karácsonyi torta csokoládétorta lesz, párizsi krémmel, aszalt szilva szeletekkel és fahéjjal.
Dunsztom sincs, hogy sikerülni fog-e :), épp ezért mindenhez kell próbafőzés-sütés. A hétvégén letesztelem, hogy hogyan reagál a piskóta és a krém a fahéjas cukorral bőségesen megszórt szilvaszeletekre… A dekorálásában még nem vagyok biztos, valószínű, hogy a krémmel lesz bevonva és esetleg olvasztott csokiból készített tüskékkel teszem borzassá.
A sütik a héten készülnek, félig meddig karácsonyfadísznek is: mézeskalács és habcsók. A beigli 22-23 készül próba nélkül, de elhatároztam, hogy én TUDOK beiglit sütni. Ehhez tartsa magát.
(Anyutól még kapunk egy adag dédi-féle mákost, linzert és sajtos rudakat, és a két ünnep között még egy citromos sütemény és egy milfeig van tervbe véve.)

Ez a karácsony igazi kihívás lesz és nem csak a konyhában tett vállalásaim szempontjából. Új lesz és más, és ha jó is, akkor is kicsit ijesztő. De bízom benne, hogy sikerül az otthonihoz hasonló hangulat, igazi ünnep, ami a legjobb: kettőnknek.