A mézeskalács sütésekor még idén is belefutottam egy-két olyan apróságba, amit kiküszöbölhettem volna, ha van egy jó receptem – de öt éve elég pongyolán írtam belőle blogbejegyzést, úgy tűnik…! :D
Tehát következzen itt egy jó mézeskalács recept, ami azonnal puha, finom és lépésről lépésre megmutatja, hogy mit hogyan csinálj. :)
Hozzávalók a tésztához:
25 dkg méz
10 dkg vaj/margarin
10 dkg porcukor
50 dkg liszt
1 egész tojás és 2 sárgája
3 csapott (lapos) kávéskanálnyi szódabikarbóna
1 evőkanál fűszerkeverék (vagy őrölt szegfűszeg és fahéj keveréke)
1 citrom reszelt héja vagy 1 evőkanál szárított citromhéj
(Hozzávalók a díszítőhabhoz:
2 tojásfehérje (amit félretettünk a tésztánál)
20 dkg porcukor
1 teáskanál étkezési keményítő)
Mennyi mézeskalács lesz ebből?
4-5 tepsi, a kiszúrt minták méretétől függően, egy nagyobb süteményes doboznyi.
A tészta elkészítése:
A margarint, a mézet és a porcukrot egy lábosba tesszük és kis lángon összemelegítjük, amíg szép folyékonyra olvad az egész. Ezután hozzáadjuk a fűszereket, elkeverjük, majd kb. a liszt felét is hozzáadjuk. (Ez lehűti egy kicsit a masszát, így nem csinálunk rántottát a tojásból.) Aztán ráöntjük a liszt másik felét, a szódabikarbónát és a tojásokat. Elkeverjük az egészet. Egy sűrű, ragacsos, barna masszát kapunk, aminek már most isteni illata van. :)
TIPP: Ha nem elfogyasztásra, hanem dísznek készül a mézeskalács, akkor a szódabikarbónából elég 2 mokkáskanálnyi.
Ha kicsit kihűlt, egy fedővel letakarva mehet a hűtőbe. Így a tésztában lévő méz és cukor kicsit megdermed, kevésbé lesz ragacsos, amikor dolgozunk vele. Legalább 4-5 órát pihentetjük, de egy egész nap sem árt neki.
A mézeskalácstészta kinyújtása:
Következő lépésként a sütőt 150 fokra előmelegítjük. Kivesszük a tálból a tésztának a harmadát és kevés liszttel átgyúrjuk. (Azért a harmadát, mert ennyivel lehet kényelmesen dolgozni egyszerre.) Vékonyan belisztezzük a felületet és a nyújtófát, majd 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk a tésztát.
(Nyújtás: a gombócból egy kb. 2 cm vastag lapot nyújtunk, aztán alányúlunk, megfordítjuk magát a tésztát a lapon és irányban is fordítunk rajta kilencven fokot. Megint vékonyabbra nyújtjuk, fordítjuk és ezt ismételjük. Tehát néha hosszában nyújtjuk, néha széltében, így könnyen megtarthatjuk a kerek formáját, amivel kényelmesen elférünk a gyúródeszkán és nem fog észrevétlenül odatapadni a felülethez.)
Fontos, hogy nem szabad túllisztezni a tésztát, mert akkor kiszárad, repedezik. Ha mégis sikerült volna, akkor a maradék nyers tésztából adjunk hozzá és korrigáljuk az állagát! Akkor lesz jó a tészta, ha szépen simul, nem ragacsos, nem tapad a nyújtófára (és a gyúródeszkára, meg a kezünkre), de megtartja a rugalmasságát.
A mézeskalács formázása és sütése:
A kiszúróformát érdemes egy kevés lisztbe nyomni először, aztán kiszúrni a süteményt, így biztosan nem ragad rá a tészta. A kiszúrt mézeskalácsokat egy sütőpapíros lapos tepsire tesszük, egymástól kb. fél centire. Nem fognak nagyra nőni, de egy kis helyet kell hagyni, hogy biztosan ne süljenek össze. Ha megtelt a tepsi, akkor 10 percre az előmelegített sütőbe tesszük.
Amikor kivesszük, még puhák és törékenyek a kekszek, ezért várni kell 5-6 percet, hogy kihűljenek, mielőtt elkezdjük lepakolni őket a tepsiről. Következő apróság: egyenes felületre tesszük. Ilyenkor még könnyen formálódik a meleg mézeskalács és seperc alatt eldeformálódik mindenféle irányban. Úgyhogy hacsak nem direkt görbe csillagokra vágyik a szívünk, akkor tálcára, asztalra, fixen egyenes felületre kerüljenek.
A mézeskalács-díszítés:
Megérdemel egy saját bejegyzést :) Itt megtalálod ugyanilyen részletességgel!
Számomra a mézeskalács hozzátartozik a karácsonyi készülődéshez. Már gyerekként, a széken állva is imádtam a kapott kis darab tésztából kiszúrni a saját süteményeimet. Kamaszként csináltam a barátaimnak mézeskalácsjogsit, mézeskalácscicát, mézeskalács-kártyalapot.
Felnőttként pedig… csak ültem vasárnap délután a sütő előtt és néztem, ahogy megnőnek a kekszeim és isteni, fűszeres illattal árasztják el a lakást. :)
Mit szólsz hozzá? :)